Na az van bővivel hálistennek, egyre többet játszanak együtt, vannak már saját kis rituáléik is, mint pl. az esti dínótojásos, és bár veszekedés is van nem gyengén, méghozzá abszolút nem meglepő módon mindig a zsebterrorista gerjeszti, aki még abban az életfázisban van, hogy ha nem ő nyer a majmos társasban, felrúgja a holdra, de azért néha ilyet is lehet tapasztalni, hogy figyel a Lujzira, és szépen játszanak
a múltkor két napig Thomas-sínekkel beterítve éltünk, és reggeltől estig vonatoztak, hál'istennek a mese már lecsengett, mert a hideg rázott tőle, de a jó kis fémvonatok meg a sínek megmaradtak, és a kölykök komplett kalandokat vezényelnek le, nem elégszenek meg a szimpla tologatással, mindig is imádtam, ahogy szerepet tudnak játszani, hogy totál beleélik magukat a szerepükbe, legkirályabb volt, amikor még régebben Lujzi vitte a láthatatlan mittudoménmijét a kezében, és leejtette (!) :-D
Két napja fakocka-mánia van, szegény fakockák jó ideje elfeledetten ücsörögtek egy kosárban, és gondolom gonosz terveket szövögettek a rohadék legók egyeduralmának megdöntésére, de most megint felvirradt az ő napjuk, tegnap arra jöttem haza este a nyelviskolából, hogy a komplett család hasonfekve fakockázik, ráadásul a fakockának van még egy szuper funkciója: istenien lehet rajta veszekedni, hogy éppen melyik tornyot ki rúgta fel, illetve Lujzi királyul tud krokodilkönnyeket sírni azon, hogy az egy centi vastag oszlopon nem marad fenn a tíz centis nagykocka. :-D
Itt meg azt hiszem éppen a lánchídi oroszlánok voltak, egy szelídebb, egy turbó vad, meg egy keresztbemászós :-)
Ja és folyton elbújnak, az is lassan rituális, hogy ha bárki felmegy az emeletre, valamelyik zugból ordítva előugrik egy egyméteres. :-D
és játszanak még műanyag katonásat, kissárkányosat (olyankor mindenki négykézláb mászik, és nekem virtuális halakat kell hozzájuk vagdosnom, amin összeverekszenek), pókosat, takarósat, amikor az egyik lefekszik (én többnyire), a többiek meg hol párnák, hol takarók, akik rávetődnek, és persze folyton leesnek és visszaugranak és mindenki vihog, meg droidosat, ami a sima lövöldözős trendibb neve, meg gombásat esernyővel :-)
de a csimborasszója mindennek, amikor apa is belevetődik a buliba, apa ugyanis szuperképességekkel rendelkezik, amíg én nagyjából eszköz-szinten vagyok játékilag, addig ő időnként, teljesen váratlanul csikimanóvá mutálódik, aki képes három visítva ficánkoló gyereket EGYSZERRE csikizni, legjobb barátai a popsinpöckölő manók, a kajalopkodó koboldok, és mindenkit fel tud emelni a plafonig, ez is rituálé, hogy eléállnak, és Gergő közli, hogy meg szeretné fogni a telefont (plafon:-), és akkor repkedhetnek ők, és birkóznak, ugye mondanom sem kell, hogy azt is egyszerre mindhárommal, akik a szoba három sarkából rontanak rá sikítva, ez általában ugye munka után a fürdés és a lefekvés közötti időszakban zajlik, aztán én felparancsolom a visító bagázst az emeletre, addig apa leül, kibontja az oxigénsátrat és rápihen a 70 kilónyi gyerek emelgetésére :-D
De ma reggel is ágyba kaptuk a reggelit, most már mint küldöttség vonultak fel hozzánk, Pömpöllér büszkén cipelte a sonkás kenyeret bodzaszörppel (mert a kávégépből kifogyott a víz, és utántölteni még nem tud, ideje megtanítanom :-), és utána mindenki bebújt kettőnk közé, és majdnem tíz egész percig nagyon jó volt, csak sajnos a csikimanók megint beborították a nyugalmunkat, de az ilyen reggeleket szeretjük :-)