Üdítő színfolt a családunkban, mert tényleg minden szőke nős vicc róla szól, persze mindeközben imádnivaló, és annyira aranyos, és szép és kedves, hogy mindenki mosolyog, aki ránéz, de attól még én élek vele, és én asszisztálom végig a mindennapokat, amikor pl. a kérsz-e kalácsot kérdésre igennel válaszol, a kérsz-e rá lekvárt kérdésre is, majd miután elékerül a kalács meg a lekvár, elkezdi enni, majd pár perc múlva egyszercsak ránéz a tányérjára, és őszinte meglepetéssel a hangjában megkérdezi: Ez miii?
Meg amikor lehorzsolja a térdét, de nem szól, mert úgy gondolja,hogy egyedül is meg tudja oldani a helyzetet, előveszi a kötszeres dobozkát, kivesz belőle egy olyan ragtapaszt, ami egy hosszabb csíkból áll, és amiből tetszés szerinti méretet lehet nyesni ollóval, és fogja, és ollóval kettévágja a ragtapaszcsíkot HOSSZÁBAN vazeg, majd a fél ragtapaszt beleragasztja a sebe kellős közepébe, és elégedetten ráveszi a harisnyát, hogy én meg este kapjak szívszélhűdést, amikor vetkőzik, és meglátom a sebbe belegyűrt fél ragtapaszt, és természetesen fél nap alatt jól belekötött, és persze muszáj leszedni, ami fél óra sírást eredményez, váá.
meg amikor gyanúsan rövid ideig tartó fogmosás után megkérem őket este, hogy jöjjenek csak oda és leheljenek rám, hogy csekkoljam, fogkrém-szaga van-e a szájuknak, mire a nő odajön, és belelehel a FÜLEMBE :-))) , meg az olyasmi párbeszédekre, hogy anya, anya, anya, elmondjam, mi volt az ebéd az oviban? Persze, mondd! Nem emlékszem! .....és én meg ne verjem a fejem a falba :-D
De eközben persze meg kell zabálni, most hogy beteg volt, több éjszakát is köztünk töltött, és így alkalmunk nyílt végighallgatni, ahogy álmában jóízűen, csámcsogva eszik, szuszog, csattogtatja a fogát, majd megszólal: KATICA! , meg ilyeneket bír mondani, hogy Anya, ez az én hibácskám volt! :-D